- Gyereknyelven
Főmenü:
- Kezdőlap
- Korszakok
- Egyéb írásaim
- Tanácsadás, terápia
- Magamról
Serdülőkor
A kamaszkor kezdetével testi, gondolkodásbeli, és pszichés változások együttesen bolygatják fel a korábbi nyugodt iskolás éveket. Ezekre a változásokra általában sem a szülők, de maguk a gyerekek sincsenek felkészülve. Ez a néhány éven át tartó érzelmi hullámvasút és lázadás azonban hosszútávon jót tesz egy gyereknek, a korszak feladata ugyanis a saját identitás kivívása.
A serdülőkor alsó határa az utóbbi időben sokat változott, ma már a 9 éves gyerekek is tininek számítanak. Az egyik legszembetűnőbb változás, hogy a gyerekeket elkezdi érdekelni a kinézet, a kép, amit róla alkot a külvilág. A szülők hirtelen háttérbe szorulnak, a kortársak szerepe megnő, központi szerepet kapnak a barátok, és elkezdenek érdeklődni az ellenkező nem iránt… A társas kapcsolatok átrendeződése pszichológiai szempontból nagyon fontos, hiszen a kamaszkor végére akkor tud kialakulni az intimitás képessége, ha egy gyereknek vannak igazi barátai. A szülőktől pedig bizonyos mértékben függetlenedni kell, hiszen csak akkor érhető el az önálló identitás.
Mind fiúknál, mind pedig lányoknál a dacos, mindenben ellentmondó, öntörvényű viselkedés a leggyakoribb jelenség, melynek célja a határok feszegetése. Ez a magatartásmód normális, a korszak velejárója, nem nevezhető problémásnak. A serdülőknek, annak ellenére, hogy épp az ellenkezőjét mutatják, igenis szüksége van a szülők által felállított határokra, hogy tudják mit szabad és mit nem. Ezek teremtik meg számukra a kereteket, amik között biztonságosan tudják megélni érzelmi kilengéseiket. Sokszor megszegik a határokat, sokszor úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket, de a háttérből állandó támaszt tudunk nekik nyújtani ezzel. A korlátok természetesen nem azt jelentik, hogy mindent tiltsunk meg a gyereknek, hanem egy közös szabályrendszert kell kialakítani, amelyben a szülőnek és a gyereknek is vannak igényei és elvárásai, és partnerként tudnak együttműködni a szabályok betartásában.
A szülők gyakran panaszkodnak -
A serdülőkor végső célja, feladata a gyerekek számára, hogy kialakítsák saját identitásukat, egy énazonos személyiséget, amely stabil és biztonságos belső határokat ad. A mai világban egyre nehezebb a serdülőknek megtalálniuk saját identitásukat, hiszen minden a külsőségekről (lásd például facebook) és a tökéletességről szól. Éppen ezért egyre jobban felerősödtek a serdülőkorra amúgy is jellemző önértékelési problémák. Súlyos esetben ennek megnyilvánulása lehet a test és az „én” el nem fogadása, akár testképzavar (pl.: anorexia), akár falcolás, öngyilkossági gondolatok formájában. Szintén gyakori a depresszív hangulat, mely egy bizonyos mértékig még normális ebben a korban. Ha már azonban az érdeklődés vagy a napi cselekvések rovására megy, mindenképpen foglalkozni kell vele, mert könnyen az alkohol és droghasználat melegágya lehet.
A serdülők sokszor nem képesek reflektálni saját állapotukra, a segítségkérés pedig általában a szégyen érzetével társul, ezért ebben a korban is a szülő feladata, hogy kézben tartsa gyermeke állapotát. Kamaszoknak leggyakrabban egy néhány ülésből álló konzultációt javaslok, nem pedig a hónapokon át tartó terápiás kapcsolatot, hiszen ez éppen a korszak célja, a függetlenedés ellen hat. Egy rövid, problémafókuszú tanácsadás is jelentős változásokat képes hozni. Gyakran a megakadt fejlődést újra pályára állítja, és megtanítja a fiatalnak az önmagára reflektálás képességét.
Hermán Noémi