- Gyereknyelven

Korszakok

Csecsemőkor

1-3 éves korig

Óvodáskor

Kisiskolás kor

Serdülőkor

Cimkék

csecsemőkor gyerekterápia kötődés kisiskoláskor serdülőkor dackorszak óvodáskor hiszti anyaság iskola teljesítmény elvárás közösség személyiség probléma segítség újraközeledés szobatisztaság függetlenedés

Óvodáskor

    Olyan hosszú időszak és mégis olyan gyorsan eltelik… Még olyan pici és törékeny, amikor az első napját tölti az oviban, és mire iskolába megy, kialakult személyisége, jellemvonásai vannak. Valóban, a legtöbb változáson ebben az időszakban mennek át a gyerekek. De mégis van valami, ami ezt a hosszú időszakot pszichológiai szempontból összeköti. Ez pedig nem más, mint a játék, az önfeledt, szabad gyermeki lét. Az iskola már (sajnos)  a teljesítményről szól, az elvárásokról, a felelősségről, a kötelezettségekről. Pedig a felnőtt léthez szükséges képességeinket (munka, kitartás, elszántság) is az óvodában alapozzuk meg, az iskola e nélkül kevés. Ha egy gyerek örömét leli a játékban, mer alkotni, és a környezete értékeli, később ambiciózus felnőtt lesz belőle. Hagyjuk játszani a gyereket!! Otthon, az oviban, a játszótéren! Ettől fejlődik a személyisége és ezáltal vezeti le a feszültségeit. Legalább ezekben az években hadd legyenek szabadak és rosszak!


    Egy másik jellegzetes változás a kapcsolatok terén áll be. Az óvodába kerüléssel átmenetileg felborul a gyerek eddigi érzelmi bázisa. Vasárnap még egész napját anyukájával tölti, hétfőn pedig elvárják tőle, hogy érezze jól magát idegen felnőttek és idegen gyerekek között. Ez egy természetellenes helyzet, amit sok gyerek erős szeparációs szorongással reagál le. Nem beszélve az anyák szorongásairól, amit szintén megéreznek a gyerekek. Az átmenet megkönnyítése érdekében fontos a fokozatosság és a biztonságérzet kialakítása.

    Szintén óvodáskorban jelentkezik az úgynevezett „Ödipusz komplexus” a gyerekeknél. Ez annyit jelent, hogy a kislányok az apukájukba lesznek „szerelmesek”, és anyukájukkal rivalizálnak, fiúknál pedig éppen fordítva, az anyukájukba szerelmesek és apjukkal rivalizálnak. Talán furcsán hangzik egy 4-5 éves gyereknél ilyesmiről beszélni, de későbbi nemi identitásukat és nemi szerepviselkedésüket határozza meg az ödipusz sikeres vagy sikertelen megoldása. Ha az apa férfiként és apaként, az anya pedig nőként és anyaként viselkedik és van jelen a családban, ez a folyamat általában magától megoldódik. Nagyjából 6 éves korra a kislányok az anyával, a kisfiúk pedig az apával azonosulnak. Probléma akkor van, ha valamiért nem lehet azonosulni a megfelelő nemű szülővel. Ilyen lehet például, ha az apa határozatlan, mindenben az anya dönt, a nő teljes mértékben átveszi a férfi szerepet. Ha felnő a gyerek, ő is olyan párkapcsolatot keres majd, ami megfelel a saját szülei közti kapcsolati mintának. Manapság kevésbé hangsúlyos a klasszikus női, illetve férfi szerepminta, aminek sok pozitív, de ugyanakkor sok negatív következménye is lehet. Nem mindenki, de a mai világban egyre több férfi feminizálódik és egyre több nő maszkulinizálódik. Természetesen a társadalmi hatások is formálnak, de a gyökereket otthonról hozzuk, a saját szüleink mintája alapjaiban határozza meg a későbbi nemi szerepviselkedésünket.

    Az anyáról való leválás és a nemi szerep fejlődése mellett az óvodások gondolkodásában is ugrásszerű változások zajlanak le. A kiegyensúlyozott óvodás képzelete szárnyal, rajzai színesek, történetei élményszerűek. Gondolkodásmódjuk ingadozik a logikus és a mágikus, a belátás és értetlenség, az ésszerű és ésszerűtlen között. Élénk fantáziájuk miatt ugyanakkor gyakoriak a félelmek, szorongások. A túlzott szorongás tüneti megjelenése ebben a korban leggyakrabban a bepisilés, széklet-problémák, körömrágás, tik, alvásproblémák. Mágikus gondolkodásuk miatt ijesztőek számukra a családi konfliktusok, a szülők válása, vagy éppen a halál témája. A neveléssel kapcsolatos problémák is nagyjából ebben a korban szoktak kezdődni. Egy 4-5 éves gyerek már elég furfangos ahhoz, hogy kihasználja a szülők közti esetleges nevelési nézeteltéréseket, mely a később a játszmázás alapjául szolgál.

    A gyerekek talán óvodáskorban a legfogékonyabbak a pszichés segítségre, terápiára, az említett életkori jellegzetességek miatt. Továbbá nyitottak az emberek felé, és örömmel osztják meg élményvilágukat. A játék és a mintha-világ segít a problémák átdolgozásában, a feszültség levezetésében. Sok esetben egy néhány alkalmas játékterápia elég ahhoz, hogy átlendítse a gyereket egy bizonyos fejlődéi megakadáson.

                                                                                                                                                       Hermán Noémi