- Gyereknyelven

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Korszakok


Csecsemőkor


    Csecsemőkornak fejlődéslélektanilag a kisbaba első életévét nevezzük. A hangsúly nem a betöltött 12 hónapon van, hanem sokkal inkább olyan egybehangzó változásokon, amelyek nagyjából az első születésnap környékén történnek. Ilyen változások például a beszéd és kommunikáció kezdete, az első lépések vagy éppen az akarat fejlődése.  Ebben az első egy évben a baba lelki világának legközpontibb élménye az anyához fűződő kapcsolata. Nemcsak a lelki, de a testi fejlődést is befolyásolja, és vonatkoztatási keretet nyújt a dolgok megértéséhez. Ahhoz, hogy a születés utáni kaotikus ingerözönből egy biztonságos, kiszámítható kép alakuljon ki az őt körülvevő világról, egy stabil bázisra van szüksége, amit Te nyújtasz neki. Azt kell éreznie, hogy hatással van a dolgok történésére, hogy a világ, amibe született egy jó hely és bízhat azokban, akik körülveszik. Ez nem azt jelenti, hogy mindig, minden pillanatban tökéletesnek kell lenned, és saját igényeidet teljesen háttérbe kell szorítanod. A lényeg, hogy ott vagy, amikor szüksége van rád, megnyugtatod, ha sír, és figyelsz a rezdüléseire. A korai kötődés meghatározza a gyerek későbbi kapcsolatainak a milyenségét, hogy mennyire bízik majd saját magában és az őt körülvevő emberekben. Nagyon találóan „ősbizalom” néven emlegeti ezt a jelenséget a szakirodalom.
A csecsemőkor legkritikusabb fejlődési feladata tehát az említett ősbizalom kialakulása. Szerencsére az evolúció is segíti ezt a folyamatot, hiszen nem véletlen vált ki egy csecsemő a legtöbb emberből gondoskodó magatartást, illetve nem véletlen a másik oldalról az anyai ösztön vezérelve sem. A csecsemők továbbá rugalmasak és hajlamosak a jó anyai gondoskodásra építeni, még akkor is, ha néha nem az történt, amire éppen vágytak. Ha azonban túlsúlyba kerülnek a negatív élmények, az anya nem képes ráhangolódni gyermekére, meg sem próbálja megnyugtatni síró gyermekét, alapvető sérüléseket okozhat a lelki fejlődésben.

    Az első életévben is vannak már látható jelei annak, ha egy csecsemő nem kiegyensúlyozott lelkileg. A szemkontaktus kerülése, az emberektől való túlzott félelem (ne tévesszük össze a nyolchónaposok szorongásával, ami normális), a megnyugtathatatlan sírás, vagy éppen az apátia mind utalhatnak ilyen háttérre. A hangulati, érzelmi megnyilvánulásokon kívül elsődleges a test kommunikációs szerepe is ebben a korai időszakban. A gyarapodási elégtelenség, sokáig elhúzódó has-fájósság, bőrproblémák, allergiás reakciók hátterében mind állhat lelki tényező (is).

     A jó kötődés kialakulása tehát egy biztonságot adó burok, ami egész életen át alapvető védelmet ad a lelki fejlődés számára. Ezen kívül is azonban sok minden, látszólag talán kisebb súlyú problémák is hathatnak negatívan a baba alakulóban lévő személyiségére, illetve az anya-gyerek kapcsolatra. Gondolok itt olyan hétköznapinak tűnő nehézségekre, mint a túlzott leterheltség, a túlzott megfelelni vágyás, a „nem vagyok elég jó anya” érzése, vagy akár párkapcsolati problémák a gyerek megszületését követően. Az anya szorongásai és feszültségei nem kímélik a babát sem, az őt körülvevő családi miliő személyisége részévé válik.
Egy pici baba mellett hajlamosak az anyukák nem foglalkozni saját magukkal, eltusolni problémáikat. Talán közhely, de mégis igaz, hogy akkor adhatsz legtöbbet a gyerekednek, ha te is jól érzed magad a bőrödben. Minden anyukát bíztatok arra, hogy merjen segítséget kérni, ha szüksége van rá! Ebben a korai időszakban ugyanis még van lehetőség a legtöbb későbbi pszichés probléma megelőzésére, tegyünk érte!


                                                                                                                                               Hermán Noémi