- Gyereknyelven

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Korszakok


Kisiskolás kor


    Kisiskoláskornak nagyjából az alsó tagozat időszakát nevezzük. Ez a korosztály a korábbi nyugodt óvodásévek után hirtelen nagyon nagy kihívásokkal és teljesítményelvárásokkal találja szemben magát. Sok gyerek jól alkalmazkodik ezekhez az elvárásokhoz, hiszen elég érettek az iskolára és a szülői elvárások sem túlzóak, sokan azonban nagyon nehezen birkóznak meg ezzel az új helyzettel. Amit a szülő tehet, hogy a gyereke képességeihez és személyiségéhez mérten választ iskolát, és nem támaszt túl nagy elvárásokat az első években. A gyerekek ugyanis ebben a korban az iskolai teljesítményük alapján határozzák meg magukat. Ha egy gyerek kevés sikerélményt ér el és a szülők is elégedetlenek vele, az egész iskolai pályafutását meghatározhatja, továbbá pedig az önértékelését is egy életre alááshatja. Kisiskoláskorban ráadásul a társas kapcsolatok sem olyan erejűek még, hogy megóvhatnák őket a teljesítmény okozta kudarcoktól. Ilyenkor fontos támasz lehet egy olyan tevékenység, amelyben sikerélménye van a gyereknek. Ne terheljük túl felesleges különórákkal, hanem válasszunk ki egyet, amiben valóban sikerélménye van. Ez lehet akár sport, zene, vagy bármi olyan tevékenység (pl.: dráma vagy rajz szakkör), ahol a gyerek ki tud bontakozni és önbizalmat szerezhet.

     Ebben a korban egy további nehézség, hogy a gyerekek nagyon érzékenyek, nagyon meg tudják őket viselni a különböző családi problémák, feszült otthoni légkör, vagy akár az iskolai csúfolódások, durvább kifejezéssel: iskolai pszicho-terror. Sokszor nem, vagy csak nehezen mutatják ki, de a kisiskolás korosztály talán a legsérülékenyebb az őket körülvevő pszichésen megterhelő körülményekre. Ennek oka, hogy már keveset és ritkán játszanak (nem tartozik ide a számítógép és a telefon, az valódi játéknak nem nevezhető), de még a verbalitásuk sem elég érett ahhoz, hogy beszéljenek problémáikról. Továbbá gondolkodásuk már egyre felnőttesebb, ok-okozati összefüggéseket keresnek a dolgok mögött, elővételezik a jövőt, ami felerősítheti szorongásaikat.

    A korosztály leggyakoribb tünetei a teljesítményszorongás (pl.: iskolafóbia, önbizalomhiány, hasfájás, fejfájás), egyéb szorongásos tünetek (pl.: bepisilés, körömrágás, tik, alvásproblémák) magatartásproblémák (pl.: dacos, ellenálló viselkedés, agresszió), és depresszív tünetek (szomorúság, örömkészség elvesztése). Manapság továbbá egyre általánosabb problémává válik ebben a korosztályban is a számítógépes játék, vagy telefon-függőség. Vajon mi elől menekülnek ebbe a virtuális világba a gyerekek? Miért nem köti le őket egy könyv, vagy egy társasjáték? A válasz nem egyszerű, ha az lenne, valószínűleg már a megoldást is megtalálták volna rá. Okok azonban felfedezhetők és érdemes rajtuk elgondozni szülőként. Sajnos egyrészt a mai kisiskolás korosztály nagy része már nem olvasott mesén, hanem többnyire tévén nőtt fel, így ne csodálkozzunk, hogy nem köti le őket egy könyv. Ezen kívül egy felgyorsult, ingergazdag világba születtek bele, az ő idegrendszerük sokkal inkább elvárja az állandó stimulációt, mint egy korábbi generációé. Továbbá a gyerektársadalom is afelé megy, hogy szinte ciki, ha a 10 évesnek még nincs okostelefonja, vagy otthon nem számítógépes játékozik. Szülőként ezzel nem könnyű felvenni a harcot. Alapvetően azt gondolom, hogy teljesen megóvni nem lehet és nem is kell a mai gyerekeket a virtuális világtól. Hiszen nekik ez a természetes, egyre inkább ez az átlagos, és az átlagtól eltérni nem könnyű gyerekként. De emellett biztosítanunk kell nekik másfajta érdeklődési kört is, illetve igazi, személyes, valódi játékon és kapcsolatokon alapuló élményeket. Gondolok itt a közös családi társasozásra, kirándulásra, sportra, hétvégi együttes programokra.

    Összességében tehát egy nehéz korosztályról beszélünk. Érzékenyek, sérülékenyek, de már önállóak, dacosak és tudják mit nem akarnak. A felelősség azonban itt is a szülőké, hiszen a problémáikat megoldani még nem tudják, ahhoz még kicsik. Komolyan kell venni a kisiskoláskor pszichés tüneteit, mert az elvarratlan szálak serdülőkorban ismét felerősödnek, de gyakran már kezelhetetlen formában. Figyeljünk a gyerekekre és próbáljuk megérteni a világukat!

                                                                                                                                                          Hermán Noémi